A Nemzeti Szalon magyar képzőművészek és műpártolók egyesülete volt, amit 1894-ben alapítottak. Ezekben az években a millennium megünneplése előtt állott a nemzet. Azt szerették volna, hogy a művészek és a közönség közti méltó érintkezést élénkebbé tegyék, elősegítve az elkészült művek értékesítését.

Az egyesület helyisége 1907-től Budapest V. kerületében az Erzsébet téren volt. Ebben az állandó művásárcsarnokban állították ki a tagok eladandó művészeti termékeit, festményeket, szobrokat stb.

Az épületet korábban Hauszmann Alajos tervezte neoreneszánsz stílusban.

Hauszmann Szalonja

Nagy viták közepette 1906-ban Vágó József és Vágó László tervei alapján szecessziós stílusban átépítettek. A bejárat feletti falszakaszon voltak a Nagy Sándor által tervezett és Róth Miksa által kivitelezett, stílusban illeszkedő, tündöklő üvegablakok.

A Nemzeti Szalon az átépítés után

Főbejárat szecessziós ablakokkal

A kezdeti nehézségek után fontos kiállítások helyszíne volt a Nemzeti Szalon. Itt rendezték a Nyolcak nevű művészcsoport két kiállítását 1911-ben és 1912-ben, a Gauguin és a francia impresszionisták című nagy hatású kiállítást 1907-ben, valamint e helyen mutatkoztak be az olasz futuristák 1912-ben.

A II. világháborút az épület nagyjából átvészelte. Sajnos a híres üvegablakoknak nyoma veszett: hogy még a háborúban a légnyomás vitte ki, vagy a bontás során került a szemétbe, esetleg talán valaki megmentette – nem tudható…

1957-ben nagy jelentőségű kiállításnak (Tavaszi tárlat) adott helyet, melyen hosszú évek után először avantgárd és nonfigurativ művek is láthatóak voltak, s addig háttérbe szorított alkotók, például Kassák Lajos, és a tiltott Európai Iskola művészei mutatkoztak be ismét.

Az épületet 1960-as tereprendezés során – szépészeti okokból – lebontották, helyén ma park van.