Pál Tamás – programozó: 

A Fohász a festészet újjászületéséért szobor a néző számára kaput nyit fellobbanó örömlángnak és elmélkedésnek, mély gondolatoknak. A városunkba látogatók elégedettségéhez nagyban hozzájárulnak az itt kapott kulturális élmények, és ne gondoljunk kizárólag grandiózus múzeumokra, hanem fedezzünk fel rejtett kincseket. Kalmár János „Fohász a festészet újjászületéséért” c. műve sok szempontból példaértékű. Ki kell mondani, hogy kedvenc világvárosunk ritkán prezentál ilyen minőség-sűrűséget egységnyi területen.

http://fovarosi.blog.hu/2011/12/03/szobrok_az_ejszakaban

Csuhai István – kritikus 

Kalmár János szobra azért nagyszerű, mert minden figuratív szájbarágás nélkül, első látásra, hallatlanul finoman érzékelteti az ábrázoló művészet voltaképpeni tétjét:

• valóság és idea,
• realitás és művészet,
• látvány és néző kettősségét, elkülönülését és egymásba olvadását.

https://www.kozterkep.hu/~/16630/

Pál Tamás – programozó 

Az egykori Nemzeti Szalon valamikori közelsége meghatározó és finom energiával tölti fel az alkotást. A mű számomra fohász a modern szobrászat újjászületéséért is, és fohász egy új látószög erősödéséért is, amit valahol maga a mű is ábrázol talán a két érdekesen „találkozó” arcéllel.

http://fovarosi.blog.hu/2011/12/03/szobrok_az_ejszakaban

Ráday Mihály – operatőr, városvédő

Most egy új szobor jelzi a Nemzeti Szalont, az intézmény helyét. Biztosan lesznek olyanok, akiknek tetszik, meg olyanok is, akiknek nem. A képzőművészeti alkotások s a köztéri szobrok már csak ilyenek. De ki tudja, mióta nem született olyan köztéri mű, amely a művészet kérdéseire irányítja a figyelmet, olyan, ami „csak” szobor. De olyan képzőművészeti alkotás, amelynek megjelenése, felirata és nem utolsósorban helye sokakat arra késztethet, hogy elgondolkodjanak a művészeten és a művészet történetén, történelmünkön, közös létünkön itt, Budapesten, a főváros, és az ország központjában az Erzsébet tér szegletén.

Forrás: https://www.es.hu/cikk/2011-12-11/raday-mihaly/csak-szobor.html

Zubreczki Dávid 

Tegnap nézegettem a szobrot, hogy mit is jelenthet (boltba mentem, és arra vitt az utam). Olyanformán közelítettem meg a dogot, hogy az egyik figura maga a művész, a másik pedig az ő materializált tükörképe. Elképzelésem szerint a fotón az innenső lenne a tükörkép.

Csuhai István – kritikus: Interjú Csuhai Istvánnal, a szobrok fotográfusával

Forrás: epa.oszk.hu/03000/03058/00020/pdf/EPA03058_budapest_2016_08_018-019.pdf

Az utóbbi években új mennyiségbe csapott az életnagyságú utcai terítőnipp, meg a három korszakkal ezelőttit idéző historikus emberábrázoló borzadvány. Budapesten az elmúlt tíz évből négy jelentős köztéri alkotást tudok említeni,

• a fasor végi 56-os emlékművet,
• a Herner–Janáky-féle Időkereket,
• Jovánovics György Corvinus-vitorláját,

(https://www.kozterkep.hu/~/16660/az_epules_szelleme_budapest_jovanovics_gyorgy_2009.html)

és az

Erzsébet téren Kalmár János Fohász a festészet újjaszületéséért cimű szobrát.

(https://www.kozterkep.hu/~/16630/fohasz_a_festeszet_ujjaszuleteseert_budapest_kalmar_janos_2011.html)

Jellemző, hogy a négy közül három ma egzisztenciális veszélyben van. Az arány a vidéki nagyvárosokban sem sokkal kedvezőbb.